“Fura dolog ez a hiányérzet. A legváratlanabb időben jelentkezik, képtelen helyzetekben. Betöri az ajtót. Nem kopogtat, nem kérdezi, hogy alkalmas-e , és a legfontosabbat is elfelejti, hogy fel vagyok-e rá készülve. Csak jön és beköltözik a lelkembe.
(...)Kemény idők, rossz emlékek,Horrorba beleillő jövőképek.Gyászos a múlt, kemény a jelen,A mai időkben csak a rossz van jelen. Kemény idők, rossz emlékekHorrorba beleillő jövőképek,Szobák falán vérborította fényképek,Változtatni nem akartok, ez lesz a végzet.(...)(Children of Distance-Kemény idők)
If I touch a burning candle I can feel no pain If you cut me with a knife it's still the same And I know her heart is beating And I know that I am dead Yet the pain here that I feel Try and tell me it's not real For it seems that I still have a tear to shed
(Corpse Bride)
„Hogy mit jelent hattyúnak lenni? Úgy siklani, mint az álom? Fenségesen a tó sima tükrén... És nem menni soha a partra. A szárazon, ahol az emberek járnak, ügyetlen a hattyú. Tán nevetséges is. Ha végigtotyog a parton akkor egy másik madárra hasonlít. Egy libára. Ott kell maradnia a tó tükrén. Némán, fehéren, fenségesen. Nem repülni, pedig madár. Egy dalt tudni, és nem énekelni. Egy életen át, mindhalálig. Emelt fő, hűvös közöny azok iránt, akik a partról bámulnak."
(The Swan c. film)
"Amikor egy olyan életet élsz, ami álmokra épül, félő, hogy a múlt feledésbe merül, miközben hasztalan rohansz a cél felé. S ha egy pillanatra megállsz, megrémülsz. Eltévedtél." /Fullmetal Alchemist/ "
Nincs jobb világ a másvilágnál,
a másvilágon nincs világ,
s nincs jobb világ a nincs-világnál,
mert féreg nélkül nincs virág.
(Babits Mihály)
Folyton odajönnek hozzám, mondván, hogy zavarja őket, hogy dohányzom. Jó vicc, engem meg megöl. xD
Én én vagyok.
Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.
Én rendelkezem mindenemmel –
a testemmel és annak minden mozdulatával;
az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;
a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;
az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;
a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;
a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;
minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.
Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.
Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.
Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.
Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.
Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.
Én én vagyok, és így vagyok jó.
(Virginia Satir)
Sokáig azt hisszük, hogy a Végzet mennydörgésszerűen köszönt be, görögtűzzel, istennyilával, kürtökkel és oboákkal. Aztán egy napon megismerkedünk vele, s megtudjuk, hogy sokkal jobb modorú. A tüdőrák, a nyomorúság, a megalázás, a halálos szerelem egészen csendesen jelentkeznek, mintegy kopogtatnak, halk hangon kérdik: "Szabad?" S aztán belépnek.
(Márai Sándor)
Hidd el, a hajnal attól szép,
hogy minden éjben ott lapul
Az örök sötétség.
“Képzelőerőnket kárpótlásul kaptuk azért, amik nem lehettünk, humorérzékünket pedig, hogy vigasztalódjunk afelett, amik lettünk. ” (Oscar Wilde)
Magányos árnyék az éjben,
balsorsod börtönbe zárt.
Az ég engem küldött, hogy meglásd,
van, ki gondol rád.
(Az Operaház fantomja)
- A csillagok nem a jövőt mutatják, hanem történeteket mesélnek. (...)
- Á, az csak egy rakás fényes kis pont!
- Tudod, van, ami többet rejt annál, mint amit mutat.
(Shrek)
Így megy ez: egyik nap a másik után, egyik étkezés a másik után. Egy adott pillanatban csak egyszer veszünk levegőt, egy adott percben csak egyfajta fájdalmat érzékelünk. A fogorvos egyszerre csak egy gyökércsatornát vesz kezelésbe; a hajóépítők egyszerre csak egy hajót ácsolnak. Ha az ember regényírással foglalkozik, csak oldalról oldalra haladhat. A többi - mindaz, amit tudunk, mindaz, amitől félünk - elmarad mellőlünk. Katalógusokat böngészünk, meccset nézünk, elhatározzuk, hogy az AT&T telefontársaság helyett inkább a Sprinthez csatlakozunk. Számláljuk a madarakat az égen, és hiába halljuk a közelgő lépteket a folyosóról, nem fordulunk hátra; azt mondjuk, igen, igen, a felhő gyakran emlékeztet másvalamire - halra, egyszarvúra, lóháton ülő emberre -, de azért igazából csak felhő marad, semmi más. És még ha villám kél belőle, akkor is azt mondjuk: ó, ez csak egy felhő, és figyelmünket máris leköti a következő étkezés, a következő fájdalom, a következő lélegzetvétel vagy a regény következő oldala. Hát igen - így megy ez...
(Stephen King)
Sajnálom, de én nem akarok császár lenni. Nem az én dolgom. Se uralkodni, se hódítani nem akarok. Segíteni szeretnék, legyen az bárki: zsidó, keresztény, fekete vagy fehér. Mi, emberek szívesen segítünk egymásnak. Osztozunk egymás örömében és bánatában. Nem gyűlöljük, nézzük le egymást. Jut hely mindenkinek. Gazdag az anyaföld, mindnyájunkat táplál. Lehet szabadon és szépen élni, csak elvétettük az utat. A mohóság megmérgezte lelkünk, gyűlöletből korlátokat emelt, nyomorra és vérontásra kárhoztatott. Meghódítottuk a sebességet, de bezárkóztunk. A bőség gépei ínségre itéltek minket. A tudomány cinikussá és barátságtalanná tett. Sokat gondolkozunk és keveset érzünk. Gépek helyett az emberség hiányzik. Ügyesség helyett szív és jóság. Erények híján eluralkodik az erőszak. Repülő és rádió közel hoztak egymáshoz. A találmányok maguk szólítják a jóságot, az egyetemes testvériséget, az egységet. Most milliók hallják a hangom a világban, csüggedő férfiak, nők, gyermekek, olyan rendszerek áldozatai, ahol ártatlanokat kínoznak, bezárnak. Nektek mondom, kik hallotok: ne csüggedjetek! A minket sújtó nyomor nem más, mint mohó és a fejlődést félő emberek keserű lihegése. Múlni fog a gyűlölet, a diktátorok kihalnak s a hatalom, mit elvettek, visszakerül a néphez. Amíg halandó az ember, a szabadság nem szűnhet meg. Katona! Tagadd meg a csúf parancsot, mely téged megvet és elnyom, érzést, tettet, gondolatot diktál! Vadállatot és ágyútölteléket csinál belőled!Ne higyj az elállatiasodott, gépagyú és gépszívű lényeknek! Nem vagy se gép, se állat, hanem ember! Emberség, szeretet fűti szíved! Csak a természetet vesztett ember tud gyűlölni! Ne a rabszolgaság, a szabadság harcosa légy! Isten birodalma az emberben lakik, írja Lukács. Nem egy vagy pár emberben, hanem mindben! Benned! Az embernek nagy a hatalma, gépet hoz létre, boldogságot teremt. Hatalma van az életet széppé és szabaddá tenni, csodás kalanddá varázsolni. A demokrácia nevében, éljünk e hatalommal! Egyesüljünk, küzdjünk egy új világért, mely mindenkinek munkát biztosít, jövőt a fiatalnak, biztonságot az idősnek. Az aljasok igértek s hatalomhoz jutottak. Hazudtak! Nem tartották be az igéreteiket. A diktátorok szabadok, de rabbá teszik a népet. Küzdjünk mi az igéretek beteljesedéséért! A világ szabadságáért, a nemzeti határok elsorvasztásáért, a mohó gyűlölet, a türelmetlenség megszünéséért. Küzdjünk, jöjjön az ész világa, hol tudomány és haladás a közös boldogság útját fémjelzi. Katonák! A demokrácia nevében, adjunk kezet egymásnak! Hannah! Hallasz engem? Bárhol légy is, nézz körül! Eloszlanak a felhők, kisüt a nap! A sötétségből kilépünk a fényre! Egy új, barátságosabb világ köszönt be végre. Az emberek legyőzik a mohó gyűlöletet, a kegyetlenséget. Nézz körül, Hannah! Az emberi léleknek szárnyai nőnek és felrepül a magasba. A szivárvány felé repül, a fény, a reménység felé, egy dicsőséges jövő felé, ami már a tiéd lesz, az enyém is, mindnyájunké!
(A diktátor)
Visszaemlékezett arra a napkeleti királyra, aki meg akarta ismerni az ember történetét, s egy tudós ekkor ötszáz kötetet hozott neki. De a királyt nagyon elfoglalták az ország ügyei, és megparancsolta, hogy az ötszázkötetes anyagot sűrítsék össze. Húsz év múlva visszatért a bölcs, és a történelem akkor már csak ötven kötetből állt. De a király időközben túlságosan megöregedett ahhoz, hogy ennyit olvasson, ezért megint ráparancsolt, hogy fogja rövidebbre a tudományát. Ismét eltelt húsz esztendő, és az ősz, öreg bölcs megjelent egy kötettel, amely mindazt magába foglalta, ami a királyt érdekelte. De a király halálos ágyán feküdt, és még arra sem maradt ideje, hogy azt az egy kötetet elolvassa. Ekkor a bölcs egyetlen mondatban tömörítette számára az ember történetét. Ez így szólt: született, szenvedett és meghalt.
(William Somerset Maugham)
Valamikor régen az emberek azt hitték, hogy ha valaki meghal, egy holló viszi át a lelkét a holtak birodalmába. De ha az emberrel még életében valami borzalmas dolog történt, megeshet, hogy a kínzó bánat miatt a lelke a túlvilágon sem talál nyugalmat. És néha, nagyon ritkán, a holló visszatérhet a lélekkel, hogy az jóra fordíthasson mindent, ami rossz.
( A holló)
Ez az élet nagy körforgása: az antilop füvet eszik, az oroszlán antilopot, az ember lelövi az oroszlánt, aztán kiteszi a fejét trófeaként a falra, és közben füvet szív. -.-"
Az emberi faj Istentől való félelme megszűnt. Meg is kapta érte azután a büntetését; hiszen önmagától kezdett félni, életre hívta a fantasztikumot, most pedig saját képzeletének e teremtményétől reszket.
(Kierkegaard)
Az Első Napló- A hajótörött lány
Dec. 22. Nem akarok előzményeket írni, nem akarom leírni, hogyan haltak meg a szemem láttára az emberek, nem akarom leírni, hogy vihar volt, zátony, halál… Elsüllyedő roncs… Csak négyen éltük túl… a többiek a roncsban ragadtak. Mi maradtunk csak meg.
Dec. 23. Sokat gondolkoztam azon, hogy miért épp velük kerültem ide. Mármint, hogy ők hogy úszták meg. A nagydarab, izmos fazont értem, de a sovány, helyes pasi, aki rengeteget beszél, vajon hogy élte túl? Biztos jó barátok, legalábbis a nagydarab nem szól sose közbe, és hallgatja.
Dec. 24. Ma nem ettünk semmit, és tegnap éjjel elfogyott a tartalék. Egy ideig azon viccelődtek, hogy kit esznek meg elsőnek. Mondjuk, nincs okom félelemre, hisz én vagyok az egyetlen nő. És a pasik rabjai a szexnek. Biztonságban érzem magam. Beszélek is a sovánnyal. Asszem, Marcusnak hívják.
Dec. 25. Tévedtem. Homokos.
Dec. 26. Az egyik meghívott vacsorára. Tekintve, hogy három napja nem ettünk, és azt figyelembe véve, hogy még csak szexuális céljaikra sem felelek meg, azt hiszem, ez rosszat jelent. Nem akarok főfogás lenni.
Dec. 27. Hihetetlen mázlim van. A nagydarab fickó hetero. Kicsit azért félek, hogy biszex… talán, még ennél is nagyobb szerencse, hogy Marcus idegesíti, a másik srác meg randa. Valaki fent szerethet engem.
Dec. 28. Tegnap éjjel Jackkel (így hívják a nagydarabot) aludtam. Nem történt semmi, mivel amikor biztatóan átkarolt, megborzongtam. Régen majd meg haltam volna, hogy hozzáérhesek egy ilyen férfihez, most meg kiráz a hideg. Lehet, hogy leszbi, vagy aszexuális vagyok.
Dec. 29. Hivatalosan is frigid lettem.
Dec. 30. Jack azt mondta, van még időnk. Ja, csak kajánk nincs. Lehet, hogy valakinek be kell mennie az erdőbe. Én Marcusra szavazok.
Dec. 31. Szilveszter. Georgie fogott egy rákot. Egész szép példány (nem mintha értenék a rákokhoz.) Jack erre fogott egy bazi nagy követ, és a folyó mellett legalább két óráig mozdulatlanul állt a sekély vízben, mint valami medve. Aztán egy hirtelen mozdulat, és kiemelt a vízből egy halat. Vérzett a feje. Asszem agyon vágta, lehet két kiló.
Jan. 1. Újév első napján Georgie és Marcus összeveszett. Nem tudom min, de Georgie megsértődött, fogta a takaróját, és elvonult az erdőbe. Még mindig nem feküdtem le Jackkel, de egyre jobban kedvelem. Olyan kedves, mindig megnyugtat, ha pánikrohamom van. Ráadásul azt is mondta, hogy külön jó, mert őt meg az nyugtatja meg, hogy vigyázhat rám. Amikor együtt vagyunk, még reményt is látok rá, hogy életben maradjunk. Marcus meg baszhatja.
Jan. 2. Fogtam egy sirályt, teljesen egyedül. Egy kővel fejbe dobtam, és kész, meghalt. Nem érzek bűntudatot. Végre nem csak hal. Marcus még semmit sem fogott, mégis ő panaszkodik a leghangosabban, hogy alig eszünk. Remélem, Jack agyon vágja.
Jan. 3. Georgie még nem jött vissza. Marcus azt mondta, biztos szégyelli magát. Szerintem csak nem akar Marcus közelében lenni. Kezdek vonzódni Jackhez.
Jan. 4. Georgie még mindig nem került elő. Ma nem ettünk semmit.
Jan. 5. Georgie még nem jött vissza. Marcus egyre jobban fél. Jack viszont azt mondta, kedvel.
Jan. 6. Georgie még nem jött vissza. Félek, hogy Marcus bekattan az idegességtől. Hol lehet? Jack elhatározta, ha nem kerül elő holnap, bemegy érte az erdőbe.
Jan. 7. Marcus megőrült. Ő találta meg Georgie holttestét a folyóban, amikor vízért ment. Jack nem engedte, hogy megnézzem. Szegény Georgie. Megcsúszhatott a parton, és betörte a fejét. Lehet, még ő járt a legjobban. Jack elvitte Georgie holttestét, jó messzire, és elkaparta. Aztán gyászbeszédet mondtunk. Marcus sírt, és pálmaleveleket kötött a fejére. Azt mondta, ő most özvegy lett. Engem a rég nem látott nővérének hisz.
Jan. 8. Marcus eltűnt. Amikor Jackkel ma felkeltünk, nem volt sehol. Először a szigetet kerültük körbe, az erdőbe még nem akartunk bemenni. Egy bokorban találtuk meg, levelekből babát csinált magának, azzal játszott, és sírdogált. Most mi vigyázunk rá. Jack szerint két nap múlva lesz huszonegy éves. Szerencsétlen.
Jan. 9. Amíg Jack halászott, én vigyáztam Marcusra, és játszottam vele. Még mindig a nővérének hisz. Ettünk halat, de Jack azt mondta, egyre kevesebb van a partnál. Nem akarom, hogy mélyebbre menjen. Nem akarom elveszíteni.
Jan. 10. Azt mondta, szeret. Nagyon boldog vagyok.
Jan. 11. Lefeküdtem Jackkel. Végre megint emberként érzek. Marcus napközben babázik, és a homokból hajót épít, hogy el tudjunk menni. Azt mondta, meg fog engem menteni, és együtt elhajózhatunk, messzire, ahol nincs homok és tenger. Ma Jack már csak két kis sovány halat fogott. Nem akarok csak leveleket enni.
Jan. 12. Marcus rajtakapott minket. Megijedt, azt hitte, Jack bánt engem, felsikoltott, és elfutott. Nem tudom, mit csinálhatnánk. Napközben Jack halászott, én pedig Marcust vígasztaltam. Olyan volt, mint egy duzzogó kisfiú. Egyedül, messze feküdt le tőlünk, és csak én mehettem oda hozzá jóéjt-puszit adni. Megkérdezte, szeretem-e Jacket. Mondtam, hogy persze, és hogy őt is. Nem válaszolt, szerintem elaludt.
Jan. 13. Ma nem ettünk semmit. Gyűlölöm ezt a helyet, az egyetlen örömöm Jack.
Jan. 14. …Jack eltűnt.
Jan. 15. Mindent átnéztem, az erdőbe is berohantam, nem találom Jacket… hol vagy? Jack, merre vagy, mi történt veled?
Jan. ?. Jack…
Jan. ?. Ne… Ó, Istenem, ne, csak őt ne vedd el tőlem… Ne… ez nem igaz… Jack… Jack…! JACK!
Jan. ?. Nem tudom, hanyadika van. Azt hiszem, most már le tudom írni, mi történt. Két napja találtam meg Jack holttestét. Valaki egy kővel betörte a koponyáját. Nyugodt volt az arca… Álmában ölhették meg… Csak ember lehetett, mert leterítette levelekkel. Egy pálmalevél- babát találtam mellette, a karjába rakták.
Jan. ?. Nem ettem két napja. Nincs étvágyam. Marcus ölte meg az én Jackemet… Nem beszélek vele. Ma már sírt, szűkölt, és könyörgött. Nem fogom megölni. Nem érdemli meg a halált.
Jan. ?. Marcus elmenekült. Nem érdekel. Megölte Jacket. Jack… Nincs célja az életemnek. Meg akarok halni.
Jan. ?. Ma rávettem magam arra, hogy egyek egy kis levelet. Furcsa íze volt, de semmi más nincs. Mindig Jack halászott…
Jan. ?. Rég nem úszik erre hal. A patakot véresnek látom. Megtaláltam Marcus holttestét, Georgie sírjánál. Felakasztotta magát. Jacket nem melléjük temettem, hanem az alvóhelyünk mellé… így olyan, mintha még itt lenne… Jack…
Jan. ?. …hiányzol…
?. ?. Rég nem írtam. Nem tudom, milyen nap van… vagy évszak… év… élet…
?. ?. Jack… Jack, te vagy az? Azt hiszem, Jacket láttam az erdő szélénél…
?. ?. Este megint láttam Jacket. Bementem az erdőbe, de egyre nőttek az árnyak, semmit sem láttam. Jack, gyere vissza, ne hagyj itt…
?. ?. Visszamegyek az erdőbe, ha Jack azt akarta, menjek utána, akkor a legsötétebb, legborzalmasabb helyre is mennem kell.
?. ?. Itt ülök. Nem tudok visszamenni. Elestem egy gyökérben. Azt hiszem, eltörtem a lábam… Jack… segíts nekem…
?. ?. Itt sosincs fény. Fény… mint Jack fénylő haja… Ő a fény? Vigyázott rám… Marcus a gonosz sötétség, aki elvette tőlem…? Ha nem lenne Marcus, Jack se lenne… lett volna… lenne, láttam, megint látom!
?. ?. Sötét van…
?. ?. Alig látom, mit írok. Nem írok többet. Nem jó ez a napló. Nem jó a hely. Nem jó érzés. Egyedül vagyok. Mindenki elment, itt hagytak, Georgie, Jack, Marcus… Jack nem hagyhat itt…
?. ?. Látlak, Jack…
